Tisri hónap első napján, pontosabban elöző nap napszálltakor, jó órában– bösáá tová – kezdődik a héber naptár szerinti új év.
…de honnan számítva?
A héber hagyomány úgy mondja: l’jecirá. Az Alkotástól. Vagyis Ádám, az Ember megalkotásától, éspedig a hatodik nap legvégétől. Nem a Teremtéstől, hiszen akkor úgy mondanák: l’briá. Én úgy gondolom, hogy ekkor, 5783 évvel ezelőtt állt elő a mai, modern ember első alakja, a homo sapiens sapiens, aki gondolatait absztrakt írásjelekben tudta leírni, kőbe vésni: olyan egyezményes jelekkel, amelyet nem csak ő maga, hanem utódai, törzse, népe is megért. Az ember azóta képes átörökíteni a Szellemet.
Héber az Újévet úgy hívja, hogy „Ros Hásáná”, magyarul az év feje.
Ros Hásáná mint kifejezés eredetéről azt tudjuk, hogy csak egyetlen egyszer fordul elő a bibliában, akkor sem az újévre vonatkoztatva. A Tisri hónapot nevezi az év fejének:
„Huszonötödik esztendejében fogságunknak, az esztendőnek kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendőben az után, hogy a város megveretett, épen ezen a napon lőn az Úr keze én rajtam, és elvitt engemet oda.” (Ezékiel 40:1; Károli)
Az újévre vonatkozó fogalmat a Talmud bölcsei vezették be, mint ahogyan az eredetileg egynapos ünnep mellé a második napot is Ök rendelték megünnepelni
* * *
Ros HáSáná Tisri hónap elsején van….
Tisri azonban a sorrendben nem az első, hanem a hetedik hónap, – Az első hónap – háchódes hárison – a Niszán. „Ez legyen számotokra a hónapok elseje” – így áll a Tórában. Így is szokás felsorolni a zsidó hónapokat: niszán, ijár, sziván, tamuz, áv, elul, tisri, hesván, kiszlév, tévét, svát és ádár. Az első hónap tehát a Niszán, a tavasz kezdete, ez egyiptomi kivonulás hónapja. Ez az esemény volt az első, amelyet egy korábbi eseményhez viszonyítottak.
