Tu BiSvat / ט״ו בִּ‏‏שְׁבָט

A zsidó (zsinagógai) naptár szerint négy újévről szól az emlékezet: niszán hónap elseje a királyok és ünnepek újéve (a Tóra ezzel kezdi számolni a hónapokat), elul elseje a tizedek újéve, tisri elseje Ros Hasana, a zsinagógai újév, és svát hónap tizenötödike a fák újéve.

Az ókori Izrael törvényei a mezőgazdasági szolgáltatások miatt határozták meg a fák újévének a napját, ilyenkor ültették a fákat, s mert a törvény írta elő, hogy az első három évben nem szabad enni a fa gyümölcséből, a negyedik évben pedig fel kellett vinni a termést Jeruzsálembe, hogy – amint azt a Talmud előírta – „elárasszák friss gyümölccsel az ország fővárosát”. A fa gazdája mindezekből eredően csak az ötödik esztendőben e naptól kezdve fogyaszthatta szabadon termését.

 

A törvény a mai zsidóságra is érvényes, s az ünnepet napjainkban is megtartják. Így minden fának ez a nap a születésnapja. A hagyomány szerint – főként Izraelben honos – fán termő gyümölcsöket, és azok aszalt változatát valamint sok olajos magvat kell enni Tu Bisvátkor. A füge, a datolya, a mazsola, a majomkenyérfa gyümölcse és a mandula kimondottan népszerűek ilyenkor. Ugyancsak tradíció, hogy ilyenkor sok családban az asztalra kerül a hét „alapétek”, miket a Tóra Izrael földjével azonosít, ( búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olívabogyó és a datolya).

 

 

Az  izraeli parlament a Kneszet ( הַכְּנֶסֶת) 1949. február 14-én, mintegy két héttel a választásokat követően, Tu Bisvát ünnepnapján tartotta meg az első, “alkotmányozó” gyűlését. Az ünnepi ceremónia felé tartva a képviselők egy része megállt Jeruzsálem bejáratánál, és Tu Bisvat-i faültetési ünnepséget tartott. Azóta a faültetési ünnepség a Kneszet születésnapjának is hagyományos része. /izraelinfo/

Az európai kultúrákban szocializálódottak számára a fák ültetésének időpontja a tavasz beköszöntét is jelzi.

Tu bisvát vallási ünnep, de egyben cionista ünnep is. A valaha dúsan zöldellő egykori Kánaán a római megszállást követően fokozatosan egy kopár földdarabbá vált. Az első zsidó telepesek, a tizenkilencedik században azzal a céllal érkeztek, hogy a földet annak megművelése árán fogják visszahódítani. Az első fákat Herzl generációja ültette. Erec Jiszráélben különleges jelentősége van minden egyes, elültetett fának. A tömeges faültetésre szinte természetes módon minden évben Tu Bisvátkor kerül sor. Elődeink által ültetett fiatal csemetékből mára erdők növekedtek. Izraelben minden egyes fa, bokor maga a cionizmus megtestesítője.

Az egykori cionista álom mai végrehajtói, Izrael jövő nemzedéke számára ez a nap a „föld napja” is. Az iskolások azon túl, hogy évről évre ezen a napon kivonulnak a természetbe fákat ültetni, mára a legfontosabb napi feladatuknak a természet védelmének népszerűsítését tekintik. Ez a nap mára mára már a környezetvédelem napjává is vált.