PURIM / פּוּרִים

Zsinagógai naptár szerint ádár hónap 14. napján, (szökőévben, amikor is két ádár hónapja van az évnek, mindig a második ádár hónap (ádár séni) tizennegyedik napján tartja a zsidóság purim emlékünnepét. A hagyomány szerint az ünnepnapot követő napon,(Susán purim) tartják azoknak a városoknak az ünnepségét, amelyek fallal körülvett városok voltak Józsué idejében, (például Jeruzsálem).

Az ünnep történelmi hátterét egy bibliai történet, az Eszter könyve adja. A történet szerinti időpontban Áhásvéros (görögösen: Xerxes i. e. ( 485-465 ) király uralkodott a történelem első világbirodalmának élén. A perzsák azért szerezhették meg az ókori Kelet fölötti kizárólagos uralmat, mert rendkívül türelmesek voltak. A vallás, a nyelv, a kultúra és a belső bíráskodás területén önállóságot biztosítottak a meghódított népeknek. (Xerxész dédapja, a dinasztiaalapító Nagy Kürosz engedte meg a zsidóknak a Jeruzsálembe való visszatérést és a Szentély újjáépítését.)

…..Történt pedig, hogy az ámálék népből származó főminiszter (Hámán), összeesküvést szőtt a perzsa uralkodó ellen, és el akarta pusztítani a birodalom minden zsidó lakóját. Mordecháj (a hagyomány szerint ez idő tájt a zsidók bírája) véletlenül megtudja, hogy merénylet készül, s azt is, hogy kockavetéssel már el is dőlt annak napja. Eszter királyné ( Mordecháj nevelt lánya), és Mordechaj leleplezik a tervet az uralkodó előtt. Eszter, és Mordechaj ezzel megmentette a zsidó népet a pusztulástól. A kockavetéssel megállapított napon- ádár 13 – nagyot fordult a “kocka” és a zsidók felkészülten, fegyverrel a kézben védték meg magukat és számoltak le ellenségeikkel…

Hagyomány, hogy Purimkor felnőttek, és gyermekek egyaránt maskarákba, jelmezekbe öltöznek. A sok gyászünnep mellett a zsidóságnak ez egy igazi öröm ünnepe. Eszter könyvében olvasható „…a bánat örömre, a gyász ünnepre fordult” (IX,22) A jelmezek a kellékei a purimi játékoknak, előadásoknak s, kimondottan e napra írt tréfás színdaraboknak. A purimi tréfák (stiklik) szinte előírásszámba mennek e napon. A hagyomány szerint ekkor választották (választják) a purimi rabbit is, ki egészen „szokatlan” módon magyarázta a közösségnek a Szentírást. Egyszóval purimkor majdnem minden megengedett. A purimhoz néhány kötelezettség (micva) is kapcsolódik: