Peszah / Pészách / פֶּסַח

PESZAH  (Pészách, Pesakh stb. – héberül: פסח)   a kovásztalan kenyér ünnepe Izraelben 7 napig ( niszán 14. – 21. ) tart. Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren való átkelésre emlékeztet.

Van a zsidók számára egy parancsolat melyet annak nemzeti jellege miatt mindenkinek be kell tartania. Hagadáról van szó, arról az elbeszélésről melyet kötelességünk átadni az utódainknak. Hitünk szerint az Egyiptomi kivonulás a zsidó nép őstörténetének legfontosabb mozzanata. Ősidők óta „apáról fiúra” száll a történet, s mert a parancsolatot atyáink következetesen betartották, van módunk ma ismerni a szabadulás csodákkal tarkított történetét.

Tovább megyek, ma nem létezne cionizmus, s talán Izrael sem – ha elődeink, és annak elődei a széder estét nem zárták volna évszázadokon át a legszentebb mondattal: „Jövőre Jeruzsálemben!” – de megtették, s ma itt vagyunk.

 

 

Pészah a tavasz, a hálaadás ünnepének héber neve: Pészah, jelentése: elkerülés. Hálaadás, mert elkerülte Egyiptomban az Örökkévaló Izrael fiainak megjelölt házát a tizedik csapás, amely az elsőszülötteket sújtotta,- embert és állatot egyaránt.

Ekkor engedték ki a rabszolgaságból Izrael gyermekeit, sőt siettették távozásukat. A kenyértészta meg sem kelt, fejükre tették, a nap szárította meg: ezt hívják macesznek, pászkának. A zsidó nép, tiszteletből az ünnep nyolc napján nem fogyaszt kovászos ételt.

Emlékezésül az egyiptomi kivonulás éjszakájára, minden zsidó család az ünnep első estéjén vacsorát rendez – jelképeket jelentő ételekkel – melyet Széder-estnek neveznek. Ennek jelentése: rendezés.

Szédertál tartalma:

zroá (זרוע) – egy darab sült csirkehús
bécá (ביצה) – egy sült vagy főtt tojás
máror (מרור) – keserűfű (torma és fejes saláta )
chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke
kárpász (כרפס) – valamilyen zöldség