Jeruzsálem újraegyesítésének (1967 június 7, héber naptár szerint ijár 28) emléknapja. Jeruzsálem nap egy második nemzeti ünnep szerepét tölti be a modern Izrael történetében. Világi ünnepként lett létrehozva, azonban, szinte első perctől kezdve voltak olyan, főképp a vallásos-cionista táborból kikerülő izraeliek, akik vallási attribútumokkal ruházták fel ezt a napot.
Jeruzsálem, (Jerusalem, Jerusalaim, Yerusalayim stb.) a béke /salem/ városát Dávid i. e. 997-ben hódította el a jebuzeusoktól, és fia Salamon király tette az izraeli királyság fővárosává. Izrael kettészakadását követően a judeai királyság székhelye lett.
A mai óvárostól délebbre a Himnon völgyében volt Dávid városa, és attól északabbra építette meg Salamon az első templomot. A babiloni hódítást követően i. e. 586 -ben történt a város és a templom első lerombolása. A babiloni fogság után ( 538) újjáépített város, és a templom a zsidó kulturális élet központjaként egészen isz.70 ig maradt fenn, ekkor Róma Titusz romboltatta le a templommal együtt.
Róma, később a keresztény Bizánc tiltása miatt zsidók évszázadokon keresztül nem léphettek zsidók a városba. Az iszlám hódítások után változott meg a helyzet, de a templom többet nem épült meg. A templom hegyen a nyolcadik század elején először a Szikla mecsetet, majd az Al-Aksza mecsetet építették fel a muszlim hódítók. A folyamatos szunnita – síita ellentétek miatt kirobbant viszályok ellenére is ekkor már a várost a zsidók, muszlimok és a keresztények közösen lakták. A keresztes korszakot leszámítva maradt ez a helyzet a török uralomig. A tizenhatodik század Jeruzsálem számára a fellendülést hozta, fejlődésnek, növekedésnek indult. 1880 körül a lakosság fele már zsidó volt. A brit mandátum időszakában Palesztina népszövetségi mandátum székhelye lett.
Az ENSZ 181 számú határozata szerint a terület felosztásra került volna egy többségében zsidók, és egy többségében muszlim lakta független állam között. Jeruzsálem pedig nemzetközi ellenőrzés alatt független maradt volna vegyes lakossággal. Az arab államok ezt a rendezési tervet nem fogadták el, és Izrael államának megalakulását követően (1948) kirobbantották az első izraeli arab háborút. A háború lezárását követően, Jordán megszállás alá került Jeruzsálem keleti része az óvárossal.
Majd két évtizedig a zsidók számára nem volt látogatható a városrész. A zsidó negyedekből elűzték az ott lakókat, több zsinagógát földig romboltak, és ami a zsidókat legérzékenyebben érintette, el lettek zárva a Koteltől, közismert nevén a Nyugati Faltól.
Az 1968-as úgynevezett hatnapos háborúban került ismételten izraeli fennhatóság alá a város keleti része is, és lett Jeruzsálem Izrael egyesített fővárosa.
Jeruzsálemet, és ezen belül Óvárost ma mindhárom ábrahámi világvallás szent helyként tartja nyilván. Izrael parlamentje, a Knesszet 1967-ben külön törvényt alkotott Jeruzsálemről, amely kimondja, hogy minden vallás szent helyei szabadon látogathatók, és Izrael biztosítja ezek védelmét.
A honlapunkon közzétett információk csak akkor tudnak segíteni, ha folyamatosan frissülnek és kiegészűlnek. Kérjük segítségedet a felület szerkesztésében. Amennyiben új fontos, vagy érdekes információhoz jutottál, kérjük oszd meg velünk.Köszönjük!
Minden egyes számlánkra befizetett támogatás közelebb visz bennünket céljaink megvalósításához